A nyelv, mint jelrendszer (1. tétel)

A nyelv, mint jelrendszer (1. tétel)

Szemiotika

A jelekkel és jelrendszerekkel foglalkozó tudományág neve a szemiotika. Eredete a görög szemion (“jel”) szó.

Jel

A jel önmagán túlmutató jelenség, melyet érzékszerveinkkel (látás, hallás, tapintás, stb.) foghatunk fel.

A jel többet / mást jelent, mint amit felfogunk.

A jelet használó közösség minden tagja elismeri azt.

Egy vagy több jelrendszerbe tartozik.

Fontos szerepe van az emberi érintkezésben, kommunikációban.

Funkciói lehetnek: tájékoztatás, felhívás, figyelmeztetés.

A jel részei

Jelölő/jeltest: amit érzékelünk (hangsor, betűk a papíron, piktogram)

Jelölt/jelenség: fogalom, amit a jel felidéz

Jelentés: az az absztrakció, amit a jelenségnek tulajdonítanak

A jelek csoportosítása

Természetes: közlési szándék nélkül jön létre (szimptómák)

Mesterséges: közlési szándékkal jön létre (szignálok)

 

Nyelvi jelek (hang, betű)

Nem nyelvi jelek (mimika, testtartás, gesztikuláció)

 

A jelölt és a jelölő viszonya mesterséges jelek esetén

Index: ok-okozati vagy logikai kapcsolat/érintkezés (közlekedési tábla, integetés)

Ikon: hasonlóság (térkép, fénykép, hangutánzó szavak)

Szimbólum: hagyomány vagy megállapodás (zászlók, galamb-béke, zöld-nyugodt, kék-hideg, piros-tűz)

Jelrendszer

Számos jelrendszer létezik, a leggyakrabban használt közülük a nyelv.

A vakok által használt jelrendszer a Braille-írás. /brej-írás/

A nyelvi rendszer lépcsői, a nyelvi jelek egységei

Beszédhang (fonéma) Lúdja = l + ú + ggy + a.

Szótő/szótoldalék (morféma) Alma = al + ma

Szóalak (lexéma) Pék = Pék

Szószerkezet (szintagma) Piros esernyő

Mondat

Szöveg (Már nem a nyelv, hanem a beszéd része.)

A hangok nem bírnak önálló jelentéssel, ezért őket nem soroljuk a nyelvi jelek közé. Belőlük épülnek fel a morfémák.

A legkisebb, jelentéssel bíró nyelvi jel a morféma (szóelem).

A nyelv, mint jelrendszer

Nyelvi és nem nyelvi jelekből és az ezeket rendszerző nyelvi szabályokból áll. Tehát jelrendszer.

A társadalom hozta létre és nem létezhet nélküle.

Megállapodáson (konvención) alapul.

 

A nyelv

A nyelv 3 fő szintje a hangok-, a szavak- és a mondatok szintje. A nyelvtan (grammatika) a szintek egymásra épülésének és a jelek szerkesztésének szabályait tartalmazza.

Használunk velünk született jeleket is (pl. félelem, öröm), de a legtöbb jelünket tanuljuk.

Változás

A szókészlet változékonyabb, a nyelvtan kevésbé változékony.

A változások öntörvényűek és önkényesek (a nők és a fiatalok hajlamosabbak a nyelvi újításokra).

Többértelműség

Egy nyelvi jelhez több jelentés is fűződhet (azonos alakú, többjelentésű szavak)

Egy fogalmat többféle jellel is jelölhetünk (rokon értelmű fogalmak)

Szókincs

Kétféle szókincs: aktív, passzív

Az egyén soha nem beszélheti nyelvének egészét, csak egy részét. (Helyzetének, életkorának, és műveltségének megfelelően.)

 

Budapest, 2011. január 30.

Berezvai Dani

386 szó, 2788 karakter, 3 oldal

 

2 thoughts on “A nyelv, mint jelrendszer (1. tétel)

Leave a Reply

Your email address will not be published.