Berezvai Dani 10D Romantika.doc

Romantika

XIX. század*

 

* Németországban, majd Angliában XVIII. század, Franciaországban és Oroszországban XIX. század, Magyarországban XIX. század végén.

A romantika az irodalomban fejlődött ki, innen áramlott át a többi művészeti ágba. Forrása a francia forradalom miatti illúzióvesztés és kiábrándulás volt. Az angolok féltették a békéjüket, mert ők már túl voltak a saját forradalmukon és nem akartak még egyet. A németek elmaradottak voltak a többi országhoz képest. Franciaországban pedig túl erős volt még a klasszicizmus, ezért itt csak később jelenhetett meg a romantika.

A műfaj hamar klasszicizmusellenes lett, szembefordult az ókori minták követésével. A művészek teljes szabadságát és az egyéniség kultuszát hirdette. Csak a költői tehetség volt fontos. Legfőbb ihletforrásnak a képzelőerőt és a fantáziát tartották. A romantikában lett követelmény először az eredetiség. Törekedtek az újdonságra. A korábbi mintákat elvetették, szabadon keverték a műfajokat. A romantika a középkort fedezi fel a klasszicizmus ókora helyett. A költők saját nemzeti múltjukat és a népművészetet tartották fontosnak. A romantika folytatta a klasszicizmus által elkezdett nyelvújítást, még népdalokat is gyűjtöttek, igaz csak a szövegüket, dallam nélkül. Romantikus költő például Victor Hugo, aki többek között a Párizsi Notre-Dame-ot és a Nyomorultakat is írta.

A romantika minden országban, minden földrajzi helyen más és más volt. Kelet- és Közép-Európában például a nemzeti függetlenség volt fontos.

Fantasztikum: Irrealitás, merész, képzelt, valószerűtlen dolog. Gyakori elem volt a mesevilág, tündérország, szerelmi boldogság, és illúzió. A távolság egyenlő volt a szépséggel, sok történet játszódott a távolban.

Keverék műfaj: A klasszicizmussal ellentétben már nem különítették el a műfajokat, hanem egységesnek tekintettek mindent. Lirizált műfajok.

 

A német romantika

 

A német polgárság eleinte lelkesedett a felvilágosodás iránt. A francia forradalom után viszont elbizonytalanodtak, ami végül keserű kiábrándulásba torkollott. Csodálni kezdték a középkort, mert akkor még egységes volt a világkép. Új műfajok és formák lehetőségeit tárták fel.

Novalis: Az ember megtalálhatja a boldogságot, “ha el van szánva keresve élni az életet: mégpedig szépséget, igazságot és szerető kölcsönösséget keresve.”

Novalis: Heinrich von Ofterdingen (részlet):

“Már éppen odament volna hozzá,
amikor a virág megmozdult és alakulni kezdett:
még fénylőbbek lettek levelei,
hozzásimultak az egyre növekvő szárhoz;
a virág Heinrich fölé hajlott;
a szirmok széles, kék nyakfodorrá váltak,
amely fölött gyöngéd vonású arc lebegett.”

 

Az angol romantika

 

Az első angol romantikus versgyűjtemény: William Wordsworth és Samuel Taylor Coleridge: Lírai balladák című 1798-ban kiadott könyve volt. A cím, Lírai Balladák, már utalt a műnemek keveredésére. Wordsworth a természetet, Coleridge pedig a képzeletvilágot örökítette meg. (Wordsworth például csodás tűzliliomokról, Coleridge pedig ópium-álom töredék-emlékekről írt.)

 

 

 

 

A francia romantika

 

Később bontakozott ki, mint a németeknél vagy az angoloknál. Ennek oka a Napóleoni császárság volt, ami a klasszicizmust az egyetlen hivatalos művészeti irányzattá konzerválta, vagyis csak a klasszicista művek számítottak hivatalosnak. Az első francia romantikusok Napóleon ellentáborából kerültek ki.

 

Az orosz romantika

 

A fentiekkel szemben Oroszországban a hűbéri viszonyok elavultsága váltotta ki a romantika kialakulásához szükséges elégedetlenséget és kiábrándultságot. Miután legyőzték a világuralomra törekvő franciákat, vagyis levették a zsarnokság terhét Európáról, úgy érezték itt az ideje a saját igájukat is ledobni: Forradalmi titkos társaságok alakultak, melyeknek tagjai dicsőségnek tekintették, ha életüket feláldozhatták a forradalmi ügy érdekében. Az első lázongásokat ugyan vérbe fojtották és kivégzésekkel torolták, de a változás elkerülhetetlen volt.

(Puskin külön tétel.)

A magyar romantika

 

A magyarországi reformkor Kisfaludy színműveivel kezdődött, melyeknek elsöprő sikere “műveletlen viselkedésre” ösztönözte a nézőket egy rendőri megfigyelő szerint. A nagy színpadi sikerek Pestet és Kisfaludy Károlyt helyezték az irodalmi élet központjába, s hamarosan ő lett az irodalom vezéregyénisége is.

Magyarország különleges helyzetéből adódóan nem az erőtlen polgárság volt a kulturális fejlődés vezetője, hanem a köznemesek. A változás éppen ezért békésen, az uralkodó jóváhagyásával folyhatott le, a köznemesek reformpolitikájának köszönhetően.

Kisfaludy halála után a romantikus triász (Vörösmarty Mihály, Bajza József és Toldy Ferenc) vette át az irodalom irányítását. Megalakult a Magyar Tudományos Akadémia, a Pesti Magyar Színház, a Kisfaludy Társaság és a Nemzeti Kör. Nagyon sok újság és szerkesztőség is megjelent. Népszerű, új folyóirattípus lett a divatlap.

Az első magyar színtársulat Budán alakult meg 1790-ben, de mindössze 6 évig maradt fent, és állami támogatás hiányában ez a hat év is csak vergődés volt. A második magyar színésztársaság már pesten alakult, és 8 évig tartott. A legtöbb előadás német darabok fordítása, magyarítása révén született, amiben a lelkes egyetemi diákok segédkeztek. Az idegenben történt eseményeket magyar környezetbe, magyar múltba ültették át. Így keletkeztek a Szabolcs Vezér, a Tongor és a Komárom állapotja a VII. században című művek.

A reformkor véget érése az 1848-as pesti forradalom hatására következett be. Ekkor iktatták törvénybe a Jobbágyfelszabadítást, a sajtószabadságok, a közteherviselést, a népképviseletet és a törvény előtti egyenlőséget.

Kedvenc regényem ebből a korszakból Jókai Mórtól az Arany Ember.

5 és fél óra, 886 szó, 6484 karakter.