Vörösmarty Mihály

(1800-1855)

1800. december 1-jén született Fejér megyében, Puszta-Nyéken (ma Kápolnásnyék). Apja gazdatisztként dolgozott, tisztes szegénység és súlyos nyomor között váltakozott életszínvonaluk. Ennek fő oka a kilenc gyermek etetésének és taníttatásának költsége volt. Iskoláit három helyen végezte: Helvét hitű iskola, Ciszterciták, Piarista gimnázium költői osztálya.

Mikor apja váratlanul meghalt 1817-ben, a család súlyos anyagi válságba sodródott. A filozófiai egyetem mellett nevelőként dolgozott, majd költözésük után magántanulóként elvégezte jogi tanulmányait is.

Etelka (Perczel Adél) iránt érzett szerelme a társadalmi szakadék miatt nem valósulhatott meg. Hamarosan Göbrőre költözött, itt írta meg honfoglalási hőskölteményét, a Zalán Futását, melyet szerelmének tehetetlensége ihletett. Egy évvel később visszatért a Perczel családhoz nevelőnek, e mellett letette ügyvédi vizsgáját. Pusztán az irodalomból akart megélni, ami barátai nélkül kudarcba fulladt volna. Az Akadémia rendes tagjává választották 1830-ban. Elismert író lett, tekintélye vitathatatlan. A Szózat az 1832-36-os országgyűlés feloszlatása alkalmából készült.

1841-ben beleszeretett Csajághy Laurába, házasságuk után 1843-tól halványodni kezdett népszerűsége. Képviselői megbízást (mandátumot) kapott, állami állást is vállalt, Petőfivel szembefordult, elfogadta a forradalom vívmányait, 1849-ben a kegyelmi szék közbírójává nevezték ki.

A világosi fegyverletétel testileg-lelkileg összetörte, feljelentette saját magát, de nem ítélték el, hanem kegyelemben részesült. Hazatért gazdálkodni.

Életének utolsó öt éve haldoklás volt, alig futotta erejéből az írásra, munkára. A vén cigány egyetlen kiemelkedő alkotása ebből az időből. Betegsége komolyabbra fordult, Pesten, 1855. november 19-én meghalt.

További művei: Csongor és Tünde, Az emberek, A merengőhöz, Szabad Sajtó.

1 óra, 236 szó, 1893 karakter.