Berzsenyi Dániel: Osztályrészem
Kosztolányi Dezső: Boldog-szomorú dal

A klasszicista Berzsenyi Dániel 1776-ban született Egyházashetyén. A nyugatos Kosztolányi Dezső pedig 109 évvel később, pontosabban 1885-ben jött világra Szabadkán.

Kosztolányi elemzésemben tárgyalt versét 118 évvel Berzsenyié után írta meg. Rá is játszik arra.

A két mű közötti – számomra – legszembetűnőbb eltérés a formában tükröződik. Míg az Osztályrészem hét versszakból áll, versszakonként négy-négy sorral, a Boldog-szomorú dal mindössze egyetlen versszak, de az 40 soros.

A versek műfaja: elégikus óda (Osztályrészem) és dal (Boldog-szomorú dal).

Mindkét vers megjelenítési eszköze a felsorolás (összegzés, számvetés). A középpontba kerülő értékek a fizikai tárgyak, a polgári élet javai. Ezen tárgyak birtoklása a boldogság illúzióját kelti az olvasóban, de egyben kételyt is támaszt; ha tényleg olyan boldog a költő, miért bizonygatja azt ily’ erősen?

Eszköz továbbá a „van” ige, mely birtoklást fejez ki.

A Berzsenyi-vers:

Rímtelen, időmértékes (+kevert ütemhangsúlyos).

Témája hármas: önálló gazda, nős férfi elégedettsége, elkeseredettség.

A versszervező elv az ellentét. A költő elégedett is meg nem is.

• 1-2 versszak:
  • carpe diem! – Élj a mának! – Ragadd meg a napot!
  • Horatius hatás, arany középút
  • hajó-toposz párhuzama az élettel
    (Toposz = ősidők óta használatos kép)
  • Fordulópont a felnőtté válás.
• 3-4 versszak:
  • Felsorolás, leltár
  • Érezni a kételyt
• 5 versszak:
  • Ókori filozófia, nyugalom, beletörődés.
• 6-7 versszak:
  • Az elégedettség csak illúzió.
  • A táj nem harmonikus, nem nyugodt.
  • A költő el van keseredve, de vigaszt ad a múzsa.
  • Az írás és a költészet Berzsenyi támasza, reménye.

A Kosztolányi-vers:

Nincsenek versszakok, ezért soronként tudnánk részeire bontani.[1]

A fő szerkesztési mód itt is az ellentét, erre épül az egész vers. Még a cím is ellentétes; Boldog-szomorú dal.

További ellentétek:

• leltárszerűen felsorolja, amije van (javak), majd amije nincs
• valóság és álom ellentéte
• jelen-múlt

A mű félúton megváltozik. Először derűs, könnyed a hangulat, majd egy ellentétes kötőszó, a „de”, fordulatot hoz. A „nincs” szó tovább hangsúlyozza a változást.

Érdekes a kincs-nincs rímpáros, mert csak egy betű tér el, mégis a két szó szöges ellentétben áll egymással.

Mind a két vers szomorú; elmúlik az ifjúság, könyörtelenül telik az idő (Osztályrészem); és nincs meg a hőn vágyott kincs (Boldog-szomorú dal). A művek számvetéssel záródnak. A gyermekkori álmokat nem sikerül megvalósítani.

A két vers megírása között több mint egy évszázad telt el, de mindkét műben hasonló hangulat él. Berzsenyi gazdaként, csak éjszakánként tudott írni. Kosztolányi nappal az újságírók nehéz életét élte, szellemi munkával foglalkozott, verseket és műfordításokat gyártott.

Mind a ketten fiatalok voltak versük megírásakor, Berzsenyi 24, Kosztolányi 31 évet tudhatott maga mögött.

Budapest, 2010. szeptember 23.

Berezvai Dani

431 szó, 2922 karakter, 3 oldal.