Etika – Demokrácia és Diktatúra.doc
Demokrácia[1] és Diktatúra
Írta Berezvai Dániel
“A diktatúra és a demokrácia között az a különbség, hogy a diktatúrában az egyik ember legyőzi, megalázza és kizsákmányolja a másikat. A demokráciában a másik ember teszi ugyanezt az egyikkel.” – Karinthy Frigyes[2]
A fenti idézet Karinthy humorának egy nagyszerű példája. Egyik rendszer sem tökéletes. Sőt! Messze vannak attól. A diktatúra az emberek kihasználásáról szól, a demokrácia pedig a rendszer kizsákmányolásáról. Íme, egy példa a modern demokraták gondolkodásmódjáról:
Nem egy embert ismerek, aki csak azért kötött házasságot, hogy 5%-kal kevesebb legyen a házán, autóján a havi törlesztőrészlet. A törvények hálója elég nagy, bonyolult és hibás ahhoz, hogy mindenhol találni lehessen ilyen kihasználható réseket. Csak nyitott szemmel kell járni, “helyesen” értelmezni szabályainkat
“A törvény előtt mindenki egyenlő, de vannak, akik egyenlőbbek.”
Aki ezeket a réseket jól ismeri, bizony egyenlőbb lesz. Több juttatást kap az államtól, pénzeket vesz föl különféle jogcímeken, ügyesen kihasználja a rendszert.
A demokrácia és a diktatúra egymással ellentétes, mégis összetartozó fogalmak. Például ha fegyvert rántunk egy rendőrre, nem fog felszólítani, hogy “Az 1995. évi RSzSz törvény CVII cikkely 3. paragrafusának alapján jogomban áll arra utasítani, hogy dobja el a fegyverét és hagyja magát őrizetbe venni!”, hanem egyszerűen belénk lő egyet. A rendőrnek joga van az önvédelemre, nekünk pedig nincs jogunk fegyvert használni. 2-0 a rendőr úr javára. Abban a pillanatban, hogy megszegjük a törvényt, lemondunk az emberi bánásmódhoz való jogunkról.
Demokrácia
A demokrácia szó jelentése[3] “a nép uralma”. (Az ógörög démosz (nép) és kratein (uralom) szavak képzős alakjakjából, a “demokratia” szóból származik.) Ez a bizonyos népuralom abból áll, hogy a nép egyes tagjai (először csak az arisztokraták, majd később minden 18 évnél idősebb férfi, végül a XX. századtól a nők is) szavazójoggal rendelkeznek. A legtöbb kérdést pedig többségi szavazással döntik el.
“A demokrácia a kormányzat rossz formája, amely azonban még mindig jobb az összes többinél.” – Winston Churchill
Egyet értek Winston Churchill véleményével. Sajnos nem tudom, hogyan lehetne a világot megjavítani, ezért kénytelen vagyok elfogadni azt jelenlegi állapotában, még ha nem is tetszik. A mostani demokratikus rendszer még mindig sokkal jobb, mint ha újra diktatúrában élnénk. A demokrácia alapötlete nagyon szép. A demokrácia elméletben akár még ideális rendszer is lehetne. De a gyakorlatban nem az. Ezt belátva én szabad óráimban a rendszer fejleszthetőségén töröm a fejem…
Eddig eredménytelenül. A hibákat jól látom, mindannyian látjuk. De amikor cselekedni kellene, megtorpanunk. A rendszer szidása minden magyarnak nagyon jól megy, órákat töltünk el fölösleges, üres politizálással – vagyis a politikusok szidásával – minden nap.
Szerintem a demokrácia jelenleg legnagyobb problémája a szavazás. A XVIII. kerületben élek, itt olyan szinten passzívak az emberek, hogy a választópolgárok több mint fele nem ment el szavazni. Érvénytelen is lett a választás, meg kellett ismételni.
Egy másik, még mindig a szavazáshoz kapcsolódó súlyos akadály az érdeklődéshiány, értesületlenség, tudatlanság, ignorancia. Én például úgy mentem el szavazni, hogy megkérdeztem szüleimet, kire szavazzak… Ez ám a teljesítmény! Igazán felelősségteljes döntést hoztam, nem hagytam magam manipulálni, alaposan meggondoltam döntésemet… Kinek is az érdekei fontosak?
A fiatalok az alapján választanak, hogy mennyire jóképű az adott politikus. Szépen mosolyog-e, vagy inkább vicsorog? A haja meg van fésülve? Ezzel szemben az öregek a magasabb nyugdíjat ígérő képviselőnek adják el szavazatukat. A tanárok az oktatási reform mellett kardoskodónak nyújtják át szavazócéduláikat. A munkanélkülieket csak a minimálbér-emelés érdekli, a földművelőket pedig az agrártámogatás növelésén túl mással nem is lehet motiválni. A hűség-komplexusosak[4] akkor is a megszokott pártra szavaznak, ha az már nem szimpatikus számukra.
A politikusok célja a hatalomra jutás. Magyarország fejlesztésének ígérete csak egy eszköz a hatalom elérésének érdekében. Számukra a legfontosabb a nép manipulációja, karizmájuk, népszerűségük fejlesztése, egymás beszennyezése, lealacsonyítása. Másképp látnak mindent: A tömeg statisztika, a kerület választókörzet, az ellenzék pedig ellenség. Mikor volt legutóbb összefogás, vagy egy célért való küzdelem a politikusok között?
Még a legjobb esetben is minden negyedik évben újra van választás. (Rossz eset alatt értem a párt bukását, újraválasztást, a miniszterelnök esetleges elhalálozását, merényletét, vagy akár őszödi beszédét is.) Ilyenkor, választás idején, az egész vezetőséget kidobjuk a parlamentből és egy másik ül be a helyére. A hosszútávú terveket újraértékelik, gazdaságtalannak, nem ideálisnak állapítják meg, majd visszavonják. Összedől az előző miniszter nagy terve, helyette jön a következőé. Ez nem fejlődés, ez stagnálás! Ráadásul minden döntést órákig tart meghozni.
Diktatúra
“A diktatúra valamely személynek vagy csoportnak az állam törvényeit figyelmen kívül hagyó, erőszakszervezetekre támaszkodó, kivételes törvényekkel szentesített korlátlan hatalma.” – A diktatúra fogalma[5]
A diktatúra önkényuralom. Ma mindenki rossz dolognak tartja, de nem volt mindig az. A Római Köztársaságban például ideiglenes, 6 hónapig tartó időszakot jelentett, amit általában háborús veszélyek elhárítására használtak. A diktátornak teljhatalma volt, de csak háborús ügyekben.
A diktatúra szó jelentése időszámításunk előtt száz évvel váltott először negatívba. Ekkor történt, hogy Gaius Marius, Róma akkori diktátora – a történelemben először – felfegyverezte Róma szegényeit, ígérve nekik kalandot, hírnevet és zsákmányt. Az új hadsereggel hatalmas sikereket ért el, a teuton királyság és más ellenségek többszöri legyőzése rendkívül közkedveltté tette Mariust. Nem is egyszer újraválasztották ebben a háborús időszakban. A baj akkor kezdődött, mikor véglegesen megsemmisítette ellenségeit és elkezdte beváltani ígéretét (zsákmány) a szegényhadseregnek. Törvényt hozott, miszerint a veteránoknak föld jár. Az emberek viszont nem akarták átadni földjüket. Erre Marius kivezényelte a hadsereget, ezzel engedelmességre kényszerítve a népet. Hatalmon maradt ugyan, de csak a hadsereg támogatása miatt. 6 hónappal később, mikor lejárt diktátori kinevezése elmenekült.
Budapest, 2010. május 3. Berezvai Dániel
Statisztikák: 4 oldal, 967 szó, 7325 karakter
Felhasznált források: A diktatúra mosolya – Viccek az elmúlt politikai rendszerekről; Mi Micsoda 48: Demokrácia – Az ókori róma; A demokrácia csúfsága; Kisz 1919-1957 ; Továbbá az internetes forrásokat a megfelelő lap alján feltüntettem lábjegyzetként.
[1] Magyarország hivatalos államformája köztársaság, ami nem teljesen egyenlő a demokráciával.
[2] Forrás: http://hu.wikiquote.org/wiki/Karinthy_Frigyes#Humor
[3] Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Demokrácia
[4] Idegi alapú betegség, rossz gyermekkor vagy közeli családtag korai elvesztése következtében alakulhat ki egyfajta beteges ragaszkodás tárgyakhoz, szokásokhoz, politikusokhoz, vagy pártokhoz.
Az emberek 1/5 része már állt pszichológiai kezelés alatt. 20%-unk elméje nem teljesen egészséges! Az enyém sem.
[5] Forrás: http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Diktatúra&diff=prev&oldid=5470528
hat na ilyen a demokracia
Nem a szerző munkáját minősítő, de alapvető hiba: a demokrácia-diktatúra témaköre EGYÁLTALÁN NEM etikai kérdés, hanem filozófiai és politológiai – miközben természetesen etikai vonatkozásai és következményei is vannak mindkettőnek. Hogy ezt a két dolgot megfelelően el tudjuk helyezni, jelentőségének megfelelő helyre a cselekvéseink és gondolkodásunk “térképén”, ahhoz NEM a mi a helyes – mi a helytelen? etikai kérdése a kellő színtér, hanem pl. a filozófia, a politológia, középiskolás szinten pedig – mondjuk – valamiféle “állampolgári ismeretek”, régebben “alkotmánytan” nevű tantárgyak. A feladat ugyanis az lenne, hogy a felnövő ember VILÁGOSAN LÁSSA helyét, szerepét, jelentőségét a saját társadalmában, lássa CSELEKVÉSI LEHETŐSÉGEIT, AZOK IRÁNYAIT, HATÁRAIT és saját, személyes FELADATAIT. Ha ehhez képest “eldugjuk” ezt az ügyet egy etika tantárgy egyik témakörébe, azzal MÁR A HATALOM MANIPULÁLTA felnövekvő ÁLLAMPOLGÁRÁT, hiszen így NEM a társdalom talán LEGFONTOSABB SZEMÉLYES kérdéseként, hanem egy”közismereti”, nem túl fontos “tételként” fog erre gondolni – és ennek megfelelően fog élni vagy nem élni jogaival.
Ami már a szerző munkájáról: a demokráciáról gyakorlatilag szinte kizárólag a közbeszédben naponta csépelt közhelyeket, azon belül is a szkeptikus aggályokat, kételyeket és a cinikus, közöny felé toló “tapasztalatokat” sorolja, de a demokrácia LÉNYEGÉRŐL, a diktatúrához képest POZITÍV és LÉNYEGI különbségekről szinte semmit nem találunk. Pedig nem szimpla megszokásból vagy közönyből vagy manipuláció eredményeként tekinti – minden averzió ellenére – az emberiség nagy többsége nemcsak JOBBNAK, de KÖVETENDŐNEK, ELÉRENDŐNEK, szóval – folyton tökéletesitendő!!! – CÉLNAK és ÁLLAPOTNAK. Valójában a szerző szerint a demokratikus rendszerek lényege szimplán az lenne, hogy időnként szavazni lehet – de még azt sem gyakorolja az emberek nem kis része. Ez nemcsak felszínes, de alapvetően TÉVES is: hosszú éveken, talán már évtizedeken keresztül folytatott manipuláció, agymosás következménye ez a hiedelem Magyarországon. A demokrácia FOLYAMATOS ÁLLAMPOLGÁRI AKTIVITÁS, folyamatos POLITIKAI RÉSZVÉTELT IGÉNYEL. Enélkül válik olyan siralmas állapotúvá, mint azt ma tapasztaljuk magunk körül. Ebben az állapotban többé-kevésbé mindenki rosszul érzi magát, de legtöbbször még az sem tudatosul, hogy a rossz közérzetnek – sok konkrét családi, egyéni gond mellett – EZ AZ OKA.
A diktatúráról végképp szinte semmit nem mond a szerző – mármint semmi lényegit. Ha például elmélyedt volna abban: mennyi diktatórikus jellemző van a mai magyar politikai rendszerben, demokráciának tekinthető-e még ez a rendszer, ha alapvető demokratikus társadalomszervezési-irányítási elveket “vonnak ki” belőle / demokratikus intézmények felszámolása, megbénítása, “kiüresítése”, a kormányzó főhatalom ellensúlyainak, moderáló intézményeinek a kormányzó erő kádereivel, volt és aktív párttagjaival való feltöltése, visszamenőleges törvénykezés, az ellenzéki tevékenység kvázi kriminalizálása, médiakampányokkal való befeketítése és ellenségként megbélyegzése, a civil kezdeményezések, szervezetek “ártalmatlanítása”, depolitizálása, újabban megfélemlítése, “ha kell”, a népszavazás intézményének ellenzéki ill. civil kezdeményezés esetén törvényi szabályozással való ellehetetlenítése – csak hogy a legláthatóbb, legkonkrétabb, leginkább tetten érhető jelenségeit soroljuk/, szóval ha legalább ezen végig megy és csak tapasztalatait leírja, már nyilvánvalóbbá válik, MIÉRT tartja a világ fejlettebb fele NEM KÍVÁNATOS állapotnak a diktatúrát és hogy személyesen neki, a szerzőnek MIÉRT ÉRDEKE, hogy egész társadalmi tevékenységével a demokrácia erősítésén, tökéletesítésén, a diktatórikus vonások, jelenségek felszámolásn, kiktatásán dolgozzon.
Nagyon jó hozzászólás, köszönöm. Aki fenti irományomat használná, feltétlen dolgozza bele ezeket a javításokat is.