Írtam egy 758 szavas beszédet is:

Miért állt meg az oktatási reform?

Tisztelt Igazgató Urak, Kedves Pedagógusok, Hölgyeim és Uraim!

Köszönöm, hogy eljöttek meghallgatni ötleteimet az oktatás továbbfejlesztésével kapcsolatban. A sok közül ma csak három problémát fogok bemutatni önöknek, amik szerintem a legfontosabbak. Remélem javaslataimat lelkesedéssel, és a jövő felé nyitottan fogadják majd. Mindhárom pont a mai technológiai fejlettségünk szégyenletes kihasználatlanságával kapcsolatos.

Hogyan is folyik le ma Magyarországon egy tanóra? A diákok túlzsúfolt, 20 kilós táskájukból óránként nagy nehezen kirángatnak három tankönyvet és két füzetet, hogy helyette azután a tanár kérésére egy fénymásolt lapon dolgozhassanak, potyára cipelve a sok nehéz felszerelést. Hát kinek jó ez? (Eltekintve a nyomdaipar és a gyógypedagógusok nyilvánvaló hasznától.) Miért jó az bárkinek is, hogy a számítógéppel megszerkesztett, indexelhető, szabadon kereshető, kijavítható, más nyelvekre automatikusan lefordítható, vakok számára felolvasógéppel hanggá alakítható, tetszőlegesen nagyítható tankönyveket elavult, használhatatlan papíralapú médiumra konvertáljuk? Ez a folyamat a tudás értékét és használhatóságát rombolja, nem is beszélve a kivágott fákról és környezetszennyező tintáról, amit közben elhasználtunk.

Legyünk most diákok, akik éppen a régi tankönyveinkben keresünk egy kifejezést vagy szakszót, amit elméletileg tudnunk kéne, hiszen tavaly tanultuk már! Megnézzük a tartalomjegyzéket, és névmutatót, majd csalódottan nyugtázzuk, hogy nincs külön listázva. Aki ismeri az internetet, ilyenkor sincs bajban, hiszen rá tud keresni a szóra online, és másodperceken belül oldalak és meghatározások százai közül válogathat. De sokan csak azt tudják, hogy a világhálón játszani lehet. Internetes tanulásra sosem tanítottak minket, diákokat. Internet nélkül pedig kénytelenek vagyunk végiglapozni az egész tankönyvet azért az egyetlen kis válaszért. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha a könyv a számítógépünkön, adatként lenne megtalálható, és egy egyszerű billentyűparanccsal (CTRL + F) rálelhetnénk a keresett definícióra? Miért nincs ez a hatékony eszköz a mai diákok kezében?

A digitális könyv, vagy idegen szóval E-book előállítása egyszerűbb, mint a mai tankönyveké, hiszen nem akadályoz minket a papír megszabott mérete, sem a színes képek többlet tintaköltsége. A terjesztés pedig majdnem költségmentes, hiszen lehet CD-n, 250 Ft-ért árulni, vagy akár interneten keresztül is, 5-10 Ft-ért letölteni. Nem fognak tízezrekbe kerülni többé a tankönyv­csomagok! A szerzői díjat pedig fizethetné az állam, hiszen ez a megoldás sok pénzt fog megtakarítani az adófizetők pénzéből, ami egyébként ingyen-tankönyv támogatásra ment volna el.

Kérem, támogassák indítványomat, miszerint a tankönyveket elektronikus formában is megvásárolhassák a diákok, és a laptoppal rendelkezők végre elfelejthessék a nyomtatott tankönyvek rémálomvilágát és magas költségét.

A második fejlesztés, amit a külföldi egyetemek már sikeresen alkalmaznak ma is, a tanórák digitális rögzítése lenne. Hányszor fordul elő egy tanulóval, hogy betegség vagy egyéb ok miatt nem tud bemenni az iskolába? Miért ne nézhetné meg videón, hogy mi történt az órákon? Sőt! Mi lenne, ha a legjobb tanárok óráit elérhetővé tennénk az interneten keresztül, hogy ha valaki nem értette az aznapi tananyagot, megnézhesse egy másik osztály szemén és fülén keresztül, egy másik tanár előadásában? Az igen közeli jövőben már nem is lesz szükségünk tanórákra, hiszen mi értelme újra és újra ugyanazt az anyagot leadni, ha már egyszer ott van videón? A tanárok ettől még nem lennének munkanélküliek, hiszen semmivel sem lehet helyettesíteni az élőszavas, kérdésekből és válaszokból álló beszélgetést, a többoldalas dolgozatok kijavítását, és az emberi kapcsolatokat. Mindössze a munka mennyisége csökkenne, és a hosszú monológok által okozott rekedtség múlna el.

Kérem, kövessék a külföldi egyetemek példáját, és rögzítsék a tanórákat videóra. A jól sikerült felvételeket pedig hadd tekintsük meg az interneten is.

A harmadik ötletemről csak röviden szólnék, hiszen még kidolgozatlan, csiszolni és finomítani kell azt. A diákok nem szereznek túl sok gyakorlati tudást az alatt a 12 év alatt, amíg az általános- és középiskoláikat kijárják. Atomfizikát és biokémiát, azt igen, de vajon miért kell ez egy táncolni vágyó lánynak vagy verseket író fiúnak? Anélkül is tudunk táncolni, hogy lábunk radiánban mért szögelfordulásán vagy karunk lendületi energiáján járjon az agyunk. Miért nem tölthetik idejüket a fiatalok azzal, amit szeretnek, ami érdekli őket? Aki reál beállítottságú, matematikusnak készül, annak miért kell 11 tanévet kivárnia, hogy végre megtudhassa, hogy mi az a logaritmus? Aki külföldön akar majd élni, az miért tanuljon meg ennyi mindent a magyar nyelvtanról? Nem lenne fontosabb a jövő felé nézni, és azt a külföldi nyelvet jobban elsajátítani? Hátráltat minket a fölösleges tudás, amit nem azért tanulunk meg, mert szükségünk van rá, hanem, hogy átmehessünk a következő évbe, ahol még több nemkívánatos információval bombázzák majd a fejünket.

Kérem, segítsenek megállítani az információlavinát, mielőtt az végleg betemet minket. Hadd tanuljunk azt, ami leginkább érdekel.

Ezzel beszédem végére is értem. Remélem, hogy megfontolják e három problémát, és az általam kínált megoldásokat: E-Book, vagyis a számítógépen olvasható tankönyv. Videóra rögzített tanórák, vagyis kevesebb iskolában töltött idő. Gyakorlati tudás, vagyis szabadon leadható tantárgyak. Köszönöm, hogy meghallgattak. A viszont látásra.

(1272 szó, 9552 karakter.)

Berezvai Dani 10D

2009. június 1.